• A német kancellár egyértelművé tette, hogy nem hagyja veszni az európai demokráciát
• Macron minden lehetséges alkalommal üt egyet Orbánon
• Ha az EU hívei nem képesek meggyőzni a tömegeket, akkor a migráció miatt a populistáknak áll a zászló az EP-választáson
A tartományi közszolgálati média szerint Merkel és a CSU vezetője ugyan elvileg kampánybeszédet mondott a hét végén a közelgő bajor választások előtt, ám mindketten igen határozottan állást foglaltak nem csupán Európa, hanem amellett is, hogy többet kell tenni az értékközösség megmaradásáért. A kancellár arra szólított fel igen szenvedélyesen, hogy végre azt kell hangsúlyozni, ami összeköt, illetve azt ami a mindent jelenti a mai Európa számára: a békét és a jólétet, nem pedig a háborút és a szegénységet. Egyértelművé tette, hogy nem kívánja tétlenül nézni, amint a szabad, sokszínű földrész szépen eltűnik a lefolyóban. Szokatlanul élesen bírálta az USÁ-t, hogy az ne tegye tönkre, ami összekapcsolja az öreg kontinenssel. Mint kiemelte, az európai modell az értékekre és a háborús tapasztalatokra épül, ezért a válasz az a Trumpoknak és Orbánoknak, hogy több Európa szükséges, nem pedig a nemzetállamiság.
Söder, aki korábban még igen élesen bírálta a miniszterelnököt, szintén hitet tett Európa mellett. Ám szerinte néha le kell lassítani az európai vonatot, hogy azok is felszállhassanak rá, akik szkeptikusan viszonyulnak az EU-hoz, illetve félénkek. A kommentár megjegyzi, hogy a sebességet valóban hozzá kell igazítani az emberekhez, ezt látni kell a múlt hibái alapján. A mostani válság ugyanis azzal függ össze, hogy főleg a menekültpolitikában a lakosság megkérdezése nélkül születtek döntések. Ezért annyira fontos hivatkozni a közös, európai gyökerekre. Az unió túl fontos ahhoz, hogy a nacionalista ordibálók vegyék át a terepet. A lényeget alighanem igen jól ragadta meg Waigel, a Kohl-kormány egykori pénzügyminisztere, aki minden országban sürgette a harcot a nacionalisták, a naivak, a tudatlanok ellen.
A neves francia politológus, Dominique Moisi nem látja okát, hogy a világ haladó erői feltegyék a kezüket a populisták európai és amerikai előretörése láttán, ám arra is felhívja a figyelmet, hogy a liberális értékek győzelméhez új stratégiát kell alkalmazni. Mert az ésszerűség hívei igenis legyűrhetik azokat, akik az érzelmekre játszanak, ám ehhez öt kérdéskörre kell összpontosítaniuk. Először is a demokrácia és a jogállam mellett érvelő vezetőknek meg kell birkózniuk a 2008 óta tapasztalható félelmekkel, dühvel, és kétségbeeséssel. Nagyon oda kell figyelniük arra, hogy ne fokozódjanak az egyenlőtlenségek, különösen ha azokat korrupció kíséri. Ezért – és ez a 2. tényező – igen lényeges az igazságosság, mert anélkül az emberek mindig a hatalmon lévőket okolják a bajaikért. A 3. az egység. Életképes alternatívát kell ajánlani a populista megosztással szemben. Ebbe beletartozik a globális vezetés. Negyedszer, a demokráciáknak sokkal világosabban kell beszélniük.
Végül pedig bátorság kell ide. Pl. Macront meg kell dicsérni, amiért nyíltan szembeszáll a Salvini, illetve Orbán által szorgalmazott gyűlölet-politikával. De még többet érne, ha az elnök tettekkel is bizonyítana. Lásd a migrációt, amely döntőnek ígérkezik az európai választásokon. A populizmust még vissza lehet verni, de a mostani légkörben a demokratikus erőknek új narratívát kell találniuk, ha nyerni akarnak.
Egy évvel a Sorbonne-on elhangzott programadó beszéde után a francia elnök fokozza a nyomást Európára és kedvenc ellenfelére, Orbán Viktorra. Macron jelenleg keresztbe-kasul utazza a földrészt, hogy szövetségeseket találjon a tervezett reformokhoz, miközben egymásnak feszülnek a konzervatívok és a populisták. A politikus szuverén, egységes és demokratikus EU-t akar, ám Olaszországban populista kormány került hatalomra, Ausztriában pedig az FPÖ a koalíció tagja. A kontinens a bevándorlásról, valamint a Brexitről vitázik, vagyis kitolódik az unió mélyreható átalakítása. Az államfő azonban már a jövő május európai választásokra összpontosít és egyetlen alkalmat sem hagy ki, hogy kiossza magyar ellenfelét. Épp ilyen okból Párizsban már csak ezért is sikerként könyvelték el, hogy az EP jogállami eljárást kezdeményezett az Orbán-kormány ellen. Bennfentesek szerint Macron meg akarja osztani a klasszikus európai jobboldalt, ami aligha tetszik Merkelnek, mert a Fidesz az EPP tagja.
A konzervatív lap úgy látja, hogy ezer veszéllyel van tele a közelgő európai választás: 100 évvel az 1. világháború után az EU alapvető válsággal került szembe. Megsemmisül az 1945 utáni nemzetközi rend, így megkérdőjeleződik az egész integráció. Egyfelől a populisták fokozzák a nacionalista érzelmeket, illetve az unióval szemben táplált megvetést. Másfelől Nyugaton is mind nagyobb befolyáshoz jut az Orbán-féle illiberális modell, így a tekintélyelvű rendszerek alternatívát kínálnak a jogállammal szemben. Ezért példátlan az EP-választás, hiszen ha a populista erők kerekednek felül, az elvezethet a szervezet széteséséhez. Egyfajta népszavazás lesz majd a bevándorlásról. Egyben referendum Macron számára is, mert ő politikusként Európa megújításához kötötte a sorsát.
A döntőnek ígérkező választás a haladó és a nacionalista tábor egyszerre mesterséges és öngyilkos szembeállásán alapul. A haladók arra kényszerítik a polgárt, hogy az válasszon Európa és a nemzetek között, ám az emberek a nacionalizmuson az ország, az identitás és a határok védelmét értik. Az eredmény az lesz, hogy megerősödik a populista hullám, ami még inkább aláhúzza majd, mennyire magányos Macron Franciaországban, illetve Európában. Ma már teljesen más a helyzet, mint egy évvel ezelőtt. Az elnök elvesztette tekintélyét, Merkel zombikancellár. A migráció kezelése körüli zűrzavar a populista magyar és olasz vezetés kezére játszik. A szankciók bizonyosan későn születtek meg a magyar és a lengyel jogállamiság sorozatos megsértése miatt.
Európa továbbra is megosztott és tétova mind az amerikai és a kínai kihívás, mind pedig a migránsgondok kezelése ügyében. Illetve utóbbi abszolút elsőbbséget élvez, mivel a szervezet bénultságának és kudarcának jelképévé vált a népesség többségének szemében. Nem kell erkölcsileg elítélni a populistákat, a populizmus okai ellen kell küzdeni - politikai eszközökkel. Nem kell megosztani az EU híveit a nemzet elutasításával, hanem össze kell fogni őket, mégpedig oly módon, hogy védelmet nyújtanak nekik a kor, a szuverenitás és a biztonság kockázatai ellen. Ellenkező esetben nem Macron zárja be a populista zárójelet Európa újjáalakításával, hanem a populisták teszik sírba a macronizmust az unióval együtt.
Internationale Politik und Gesellschaft
Andor László azért tartja nagy bajnak, hogy Magyarország 2010 óta lényegesen visszalépett a demokrácia területén, mert a példát más államok is követik, így elsősorban a lengyelek. Ezért fontosnak tekinti, hogy az EU folytasson párbeszédet az érintett kormányokkal, tisztázza velük, hogy melyek az alapvető normák, illetve értékek. Egyúttal segítenie kell abban, hogy érvényesüljön az európai jog, ideértve hogy ne pazarolják el a szervezet által nyújtott támogatást. Ennél a pontnál a Bizottság volt biztosa kiemelte, hogy a pénzeket sokszor politikai feltételekhez kötik, így nem a közösségek határoznak a fejlesztésről, hanem a hatalomhoz közelálló vállalkozók. Felhasználják az alapokat, függetlenül attól, hogy mire van szüksége az adott körzetnek. Kiemelte, hogy az uniónak az eddiginél erőteljesebben kell küzdenie Magyarországon a korrupció ellen.
